E fenti idézet József Attila. Hexaméterek című versének utolsó sora.
Ezt a gyönyörű gondolatot Szilvási Lajos: Egymás szemében című könyvében olvastam.
Számomra ez azonban nem volt elég! Beléívódott örökre és kitörölhetetlenül a lelkembe!
Nemrégiben kezembe került egy dosszié, benne régi kopottas füzetekkel.
A füzetek a régmúlt titkait idézték, néhány 13-14 éves kamasz lányka levelezését őrizték közel 30 éve!
Lelkesen vetettem bele magam, ezzel felidézve ifjúságom keserédes perceit.
Néhány sor után rá kellett döbbennem, szörnyű kínokat kellett átélniük a barátnőimnek. Levelezéseink zöme az én szerelmetes vergődéseimről szóltak!
Folyton lobogó, örökké szerelmes lányka voltam! Az életem csak a szívzűrök körül forgott.
Érthető hát, mennyire megérintett, amikor a nővéremtől megkaptam Szilvási Lajos könyvét, amely számomra a szerelem könyve volt.
Olyannyira éltem benne, ebben a könyvben, hogy lassacskán betéve tudtam minden egyes sorát.
Sőt ennek hatására hívom a szintén örökké lobogó (3 és fél éves lánykámat Mademoiselle Le vent-nek (remélem, jól írom)-magyarul Szélkisasszonynak!
Azonban itt nem álltam meg a saját tudatom ebbéli módosításánál. Szerencsésen megfertőztem vele a barátnőimet is. Fent említett füzetek is tanúbizonyságot tehetnek e mellett, hiszen buzgó (szigorúan tanórán való) levelezéseinket át- és átszőtték a két kamasz történetéből idézgető üzeneteink.
E könyv hatására néztem meg a Hair című musicelt úgy, hogy már előre beleszerettem. Ezért ittam először tonicot (mellesleg fantasztikus sejtelmes kékes színe van uv. fénynél!).
S nem utolsó sorban az Egymás szemében miatt olvastam még rengeteg Szilvási könyvet!
A teljesség igénye nélkül: Albérlet a Síp utcában, Apassionata, Születésnap júniusban, És mégis őrizetlenül, Kipárnázott kaloda
Magánéletem eme boncolgatása után, talán térjünk át a könyvre!
Természetesen nem „csak” a szerelemről szólt ez a könyv. Üzenete volt ez az akkori világ mindenféle érzésének, mocskának, gátjainak, határainak.
Nem csak két kamasz érzelmi viharait hivatott bemutatni, hanem az ő szembesüléseiket a kor mézes-mázos rongyokba bújtatott szellemével.
Korrupció, bezárt határok, ébredő kamaszok, mind átjárják e könyv lapjait!
Azonban az író zsenialitása, mely a címből is rögtön ránk köszön, hogy mindezeket az érzelmi, erkölcsi mondanivalókat, két tiszta lelkű kamasz szemével engedi láttatni!
Az Egymás szemében egy napló. Pontosabban két napló, melyet Attila és Tamara párhuzamosan ír.
Nekünk meg van az az óriási lehetőségünk, hogy bepillantást nyerhetünk e két fiatal lelkébe, gondolataiba, érzelmeibe. Két őszinte emberke szemében láthatjuk meg a másikat, s láthatjuk az őket körülvevő világot, az akkori magyar valóságot! (A könyv 1976-ban íródott).
Ma is csodálattal veszem kezembe ezt a könyvet. Ma is sokat tud adni a gondolatvilága, ma is magával ragad egy különös érzés, ha olvasom. Természetesen ma már sokkal több dolgot meglátok benne, mint hajdanán a nyolcvanas évek elején midőn először olvastam, hiszen felnőtt lettem! Tényleg! Valóban felnőtt lettem? Olyan jó lenne most is tiszta, gyermeki érzésekkel szemlélni a világot!
És mindezeken túl, ez a könyv még ma is számomra a szerelem könyve! Remélem, az is marad!
Üzenete: erkölcs, becsület, őszinteség, tiszta szerelem. Nagy szavak ugye?
Ritka kincs ez a mai világban!
De mi ne féljünk megmártózni bennük!
Talán ijesztő, de nagyon jó érzés!
Ha eddig nem sikerült volna benneteket meggyőznöm arról, hogy e könyvet el kellene olvasni (higgyétek el óriási élmény, még ma is „beleborzongok!), álljon itt kedvcsinálóként néhány idézet belőle!
Nem az az ijesztő, hogy egyedül maradok, hanem az, hogy nélküle! Ha nincs mellettem, nélküle az a bonyolult biológiai folyamat, ami tulajdonképpen az életem, csak hamisított létezés. Üres, abszolút tartalmatlan látszat. Szilvási Lajos
Be kellene táplálnom magamba, hogy ezek után Attila megszűnt létezni. Nekem létezni. Akit az érdekel, hogy nekem hány árnyékom volt eddig, azt a srácot én törlöm a nyilvántartásból, még akkor is, ha Fábián Attila a neve. És akkor is, ha miatta éreztem életemben először, hogy remeg a bőröm körül a levegő. Pedig most is remeg. Plusz a szemem is ég Miatta. Eloltom a villanyt és visszafekszem. Sötétben és a pléd alatt könnyebb kiáztatni a szép szememet. Szilvási Lajos
Az az igazság, hogy egy dologban fixen átlagos vagyok. Mégpedig abban, hogy mint a srácok legtöbbjének, úgy nekem sincs barátom. Mert a legtöbb srácnak nincs, erre le merem tenni a nagyesküt. Vannak haverságok, vannak érdekszövetkezések, vannak kisebb-nagyobb galerik unalom ellen, de ezek a műfajok nem azonosak a barátsággal. Azzal a barátsággal, ahogyan én akarom, hogy legyen. Szilvási Lajos
Nem hibbantam meg, csak éppen cáfolhatatlanul szerelmes vagyok, cáfolhatatlanul és visszafordíthatatlanul, amely utóbbi kifejezést a memóriám mintha a mai tévéhíradó szövegéből raktározta volna el.
Olyan jó a szája, és olyan sima, hogy az olyan helyébe akkor se tudnék egy igazi és valódi jelzőt behelyettesíteni, ha végigolvasnám az egész szinonimaszótárt, amit délelőtt leltároztunk Aba Sámuellal. Mert nincsen olyan szó, amelyik igazi volna Tamara szájára. Mert akik a jelzőket kitalálták a nyelvfejlődésben, amivel Makrai rosszkedvében szokott gyötörni bennünket, azok a jelzőgyárosok nem tudhatták, és senki se tudhatja, csak én, hogy milyen a szája (Tamaráé). Meg még én se tudom (megfogalmazva), csak a szájam tudja (kísérletileg).
Fogjál a szemeddel, jó erősen, ne hagyd, hogy elszívjon a nap. Szilvási Lajos
Egymás szemében
2010 augusztus 7. | Szerző: H.Gabriella67
„És beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem”
E fenti idézet József Attila. Hexaméterek című versének utolsó sora.
Ezt a gyönyörű gondolatot Szilvási Lajos: Egymás szemében című könyvében olvastam.
Számomra ez azonban nem volt elég! Beléívódott örökre és kitörölhetetlenül a lelkembe!
Nemrégiben kezembe került egy dosszié, benne régi kopottas füzetekkel.
A füzetek a régmúlt titkait idézték, néhány 13-14 éves kamasz lányka levelezését őrizték közel 30 éve!
Lelkesen vetettem bele magam, ezzel felidézve ifjúságom keserédes perceit.
Néhány sor után rá kellett döbbennem, szörnyű kínokat kellett átélniük a barátnőimnek. Levelezéseink zöme az én szerelmetes vergődéseimről szóltak!
Folyton lobogó, örökké szerelmes lányka voltam! Az életem csak a szívzűrök körül forgott.
Érthető hát, mennyire megérintett, amikor a nővéremtől megkaptam Szilvási Lajos könyvét, amely számomra a szerelem könyve volt.
Olyannyira éltem benne, ebben a könyvben, hogy lassacskán betéve tudtam minden egyes sorát.
Sőt ennek hatására hívom a szintén örökké lobogó (3 és fél éves lánykámat Mademoiselle Le vent-nek (remélem, jól írom)-magyarul Szélkisasszonynak!
Azonban itt nem álltam meg a saját tudatom ebbéli módosításánál. Szerencsésen megfertőztem vele a barátnőimet is. Fent említett füzetek is tanúbizonyságot tehetnek e mellett, hiszen buzgó (szigorúan tanórán való) levelezéseinket át- és átszőtték a két kamasz történetéből idézgető üzeneteink.
E könyv hatására néztem meg a Hair című musicelt úgy, hogy már előre beleszerettem. Ezért ittam először tonicot (mellesleg fantasztikus sejtelmes kékes színe van uv. fénynél!).
S nem utolsó sorban az Egymás szemében miatt olvastam még rengeteg Szilvási könyvet!
A teljesség igénye nélkül: Albérlet a Síp utcában, Apassionata, Születésnap júniusban, És mégis őrizetlenül, Kipárnázott kaloda
Magánéletem eme boncolgatása után, talán térjünk át a könyvre!
Természetesen nem „csak” a szerelemről szólt ez a könyv. Üzenete volt ez az akkori világ mindenféle érzésének, mocskának, gátjainak, határainak.
Nem csak két kamasz érzelmi viharait hivatott bemutatni, hanem az ő szembesüléseiket a kor mézes-mázos rongyokba bújtatott szellemével.
Korrupció, bezárt határok, ébredő kamaszok, mind átjárják e könyv lapjait!
Azonban az író zsenialitása, mely a címből is rögtön ránk köszön, hogy mindezeket az érzelmi, erkölcsi mondanivalókat, két tiszta lelkű kamasz szemével engedi láttatni!
Az Egymás szemében egy napló. Pontosabban két napló, melyet Attila és Tamara párhuzamosan ír.
Nekünk meg van az az óriási lehetőségünk, hogy bepillantást nyerhetünk e két fiatal lelkébe, gondolataiba, érzelmeibe. Két őszinte emberke szemében láthatjuk meg a másikat, s láthatjuk az őket körülvevő világot, az akkori magyar valóságot! (A könyv 1976-ban íródott).
Ma is csodálattal veszem kezembe ezt a könyvet. Ma is sokat tud adni a gondolatvilága, ma is magával ragad egy különös érzés, ha olvasom. Természetesen ma már sokkal több dolgot meglátok benne, mint hajdanán a nyolcvanas évek elején midőn először olvastam, hiszen felnőtt lettem! Tényleg! Valóban felnőtt lettem? Olyan jó lenne most is tiszta, gyermeki érzésekkel szemlélni a világot!
És mindezeken túl, ez a könyv még ma is számomra a szerelem könyve! Remélem, az is marad!
Üzenete: erkölcs, becsület, őszinteség, tiszta szerelem. Nagy szavak ugye?
Ritka kincs ez a mai világban!
De mi ne féljünk megmártózni bennük!
Talán ijesztő, de nagyon jó érzés!
Ha eddig nem sikerült volna benneteket meggyőznöm arról, hogy e könyvet el kellene olvasni (higgyétek el óriási élmény, még ma is „beleborzongok!), álljon itt kedvcsinálóként néhány idézet belőle!
Nem az az ijesztő, hogy egyedül maradok, hanem az, hogy nélküle! Ha nincs mellettem, nélküle az a bonyolult biológiai folyamat, ami tulajdonképpen az életem, csak hamisított létezés. Üres, abszolút tartalmatlan látszat. Szilvási Lajos
Be kellene táplálnom magamba, hogy ezek után Attila megszűnt létezni. Nekem létezni. Akit az érdekel, hogy nekem hány árnyékom volt eddig, azt a srácot én törlöm a nyilvántartásból, még akkor is, ha Fábián Attila a neve. És akkor is, ha miatta éreztem életemben először, hogy remeg a bőröm körül a levegő. Pedig most is remeg. Plusz a szemem is ég Miatta. Eloltom a villanyt és visszafekszem. Sötétben és a pléd alatt könnyebb kiáztatni a szép szememet. Szilvási Lajos
Az az igazság, hogy egy dologban fixen átlagos vagyok. Mégpedig abban, hogy mint a srácok legtöbbjének, úgy nekem sincs barátom. Mert a legtöbb srácnak nincs, erre le merem tenni a nagyesküt. Vannak haverságok, vannak érdekszövetkezések, vannak kisebb-nagyobb galerik unalom ellen, de ezek a műfajok nem azonosak a barátsággal. Azzal a barátsággal, ahogyan én akarom, hogy legyen. Szilvási Lajos
Nem hibbantam meg, csak éppen cáfolhatatlanul szerelmes vagyok, cáfolhatatlanul és visszafordíthatatlanul, amely utóbbi kifejezést a memóriám mintha a mai tévéhíradó szövegéből raktározta volna el.
Olyan jó a szája, és olyan sima, hogy az olyan helyébe akkor se tudnék egy igazi és valódi jelzőt behelyettesíteni, ha végigolvasnám az egész szinonimaszótárt, amit délelőtt leltároztunk Aba Sámuellal. Mert nincsen olyan szó, amelyik igazi volna Tamara szájára. Mert akik a jelzőket kitalálták a nyelvfejlődésben, amivel Makrai rosszkedvében szokott gyötörni bennünket, azok a jelzőgyárosok nem tudhatták, és senki se tudhatja, csak én, hogy milyen a szája (Tamaráé). Meg még én se tudom (megfogalmazva), csak a szájam tudja (kísérletileg).
Fogjál a szemeddel, jó erősen, ne hagyd, hogy elszívjon a nap. Szilvási Lajos
Őszinte szeretettel ajánlom!
Mint ahogyan a másik blogomat is!
gabi67.cafeblog.hu
Gabi
A könyv az Alinea Kiadó gondozásában jelent meg
Oldal ajánlása emailben
X