ÉRTÉKES VAGY

2010 augusztus 12. | Szerző: H.Gabriella67

Kedves “Olvasgatók!”

Engedjétek meg, hogy egy újabb olvasnivalóval zaklassalak
benneteket!

Szeretitek a mesék birodalmát?

Nos akkor tartsatok velem!

 

Néhány éve kaptam egy varázslatos könyvet egy FÉK (Fiatalok az élet
küszöbén) szimpóziumon. (Akkor még nem volt megvásárolható, csak itt osztották ajándékként.)

Annyira megtetszett, hogy azonnal elvittem bemutatni a
gyülekezetemnek! Mindenkinek azonnal a szívébe költözött ez a történet!

Remélem Nektek is tetszeni fog!

 

Különleges könyvecske ez!

Mese, de mi felnőttek legalább annyira tudjuk élvezni a
történetet.

 

Nem csigázom tovább az érdeklődéseteket, elárulom ez a könyv
nem más, mint:

Max Lucado: Értékes vagy, című könyve.

Az illusztrációkért Sergo Martinez a felelős.

 

A történet a foltmanók világában játszódik.

 

„A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak.
Mindannyian Éli fafaragó mester keze alól kerültek ki.

A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép
kilátás nyílt a foltmanók kicsi falujára.

Mindegyik manó másmilyen volt.”

 

És hogy mit csináltak ezek a kis manók? Matricákat
osztogattak.

Arany csillagokat és szürke pontokat.

Mint ahogyan mi is tesszük ezt gondolatban nap, mint nap.

Jó és rossz pontokat osztogatunk egymásnak, minősítjük,
kritizáljuk egymást! (Többnyire szigorúan csak magunkban!)

 

Volt közöttük egy manó, akit Pancsinellónak hívtak.

Nem volt különleges, nem volt szép, nem volt ügyes, ezért
eztán csak szürke pontokat kapott, sokszor már ok nélkül is.

 

Egy szép napon találkozott egy olyan manóval. Akin nem volt
sem csillag, sem pont.

A manó neve Lúcia volt.

 

Kíváncsiak vagytok, mit hozott ez a találkozás Pancsinelló
életébe? (Annyit elárulok, a kis manóról hamarosan lehullik az első szürke
pont…)

 

Majd megfeszülök, hogy elmeséljem Nektek, de akkor nem
olvasnátok el a könyvet!

Pedig érdemes!

Nem csak gyerekeknek szól! Sőt!

Azt hiszem nekünk, felnőtteknek kellene először
megszívlelnünk ennek a könyvnek az üzenetét: ÉRTÉKES VAGY!

Utána, pedig az a feladatunk, hogy ezt továbbítsuk
gyermekeink felé.

 

Remélem, elolvassátok ezt a csodálatos könyvet.

 

FIGYELEM!!!

Akik nem szeretnek olvasni, azoknak üzenem: mindössze 31
oldal, minden második oldal kép…

 

Max Lucadonak természetesen vannak más könyvei is!

– Különleges ajándék

– Enyém vagy

Sajnos ezeket még nem volt szerencsém olvasni…

A Harmat kiadó gondozásában jelent meg.

Itt pedig megrendelhető: 

http://egyhazikonyv.hu/index.php?cPath=32&osCsid=efbad1dc3d54ab96c01edb30d3f593b1

Szeretettel
Gabi

Egymás szemében

2010 augusztus 7. | Szerző: H.Gabriella67

 

„És beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem”

 

E fenti idézet József Attila. Hexaméterek című versének utolsó sora.

Ezt a gyönyörű gondolatot Szilvási Lajos: Egymás szemében című könyvében olvastam.

Számomra ez azonban nem volt elég! Beléívódott örökre és kitörölhetetlenül a lelkembe!                  

 

Nemrégiben kezembe került egy dosszié, benne régi kopottas füzetekkel.

A füzetek a régmúlt titkait idézték, néhány 13-14 éves kamasz lányka levelezését őrizték közel 30 éve!

Lelkesen vetettem bele magam, ezzel felidézve ifjúságom keserédes perceit.

Néhány sor után rá kellett döbbennem, szörnyű kínokat kellett átélniük a barátnőimnek. Levelezéseink zöme az én szerelmetes vergődéseimről szóltak!

 

Folyton lobogó, örökké szerelmes lányka voltam! Az életem csak a szívzűrök körül forgott.

Érthető hát, mennyire megérintett, amikor a nővéremtől megkaptam Szilvási Lajos könyvét, amely számomra a szerelem könyve volt.

Olyannyira éltem benne, ebben a könyvben, hogy lassacskán betéve tudtam minden egyes sorát.

Sőt ennek hatására hívom a szintén örökké lobogó (3 és fél éves lánykámat Mademoiselle Le vent-nek (remélem, jól írom)-magyarul Szélkisasszonynak!

 

Azonban itt nem álltam meg a saját tudatom ebbéli módosításánál. Szerencsésen megfertőztem vele a barátnőimet is. Fent említett füzetek is tanúbizonyságot tehetnek e mellett, hiszen buzgó (szigorúan tanórán való) levelezéseinket át- és átszőtték a két kamasz történetéből idézgető üzeneteink.

E könyv hatására néztem meg a Hair című musicelt úgy, hogy már előre beleszerettem. Ezért ittam először tonicot (mellesleg fantasztikus sejtelmes kékes színe van uv. fénynél!).

S nem utolsó sorban az Egymás szemében miatt olvastam még rengeteg Szilvási könyvet!

A teljesség igénye nélkül: Albérlet a Síp utcában, Apassionata, Születésnap júniusban, És mégis őrizetlenül, Kipárnázott kaloda

 

 

Magánéletem eme boncolgatása után, talán térjünk át a könyvre!

Természetesen nem „csak” a szerelemről szólt ez a könyv. Üzenete volt ez az akkori világ mindenféle érzésének, mocskának, gátjainak, határainak.

Nem csak két kamasz érzelmi viharait hivatott bemutatni, hanem az ő szembesüléseiket a kor mézes-mázos rongyokba bújtatott szellemével.

Korrupció, bezárt határok, ébredő kamaszok, mind átjárják e könyv lapjait!

 

Azonban az író zsenialitása, mely a címből is rögtön ránk köszön, hogy mindezeket az érzelmi, erkölcsi mondanivalókat, két tiszta lelkű kamasz szemével engedi láttatni!

 

Az Egymás szemében egy napló. Pontosabban két napló, melyet Attila és Tamara párhuzamosan ír.

Nekünk meg van az az óriási lehetőségünk, hogy bepillantást nyerhetünk e két fiatal lelkébe, gondolataiba, érzelmeibe. Két őszinte emberke szemében láthatjuk meg a másikat, s láthatjuk az őket körülvevő világot, az akkori magyar valóságot! (A könyv 1976-ban íródott).

 

Ma is csodálattal veszem kezembe ezt a könyvet. Ma is sokat tud adni a gondolatvilága, ma is magával ragad egy különös érzés, ha olvasom. Természetesen ma már sokkal több dolgot meglátok benne, mint hajdanán a nyolcvanas évek elején midőn először olvastam, hiszen felnőtt lettem! Tényleg! Valóban felnőtt lettem? Olyan jó lenne most is tiszta, gyermeki érzésekkel szemlélni a világot!

 

És mindezeken túl, ez a könyv még ma is számomra a szerelem könyve! Remélem, az is marad!

 

Üzenete: erkölcs, becsület, őszinteség, tiszta szerelem. Nagy szavak ugye?

Ritka kincs ez a mai világban!

De mi ne féljünk megmártózni bennük!

Talán ijesztő, de nagyon jó érzés!

 

 

Ha eddig nem sikerült volna benneteket meggyőznöm arról, hogy e könyvet el kellene olvasni (higgyétek el óriási élmény, még ma is „beleborzongok!), álljon itt kedvcsinálóként néhány idézet belőle!

 

 

Nem az az ijesztő, hogy egyedül maradok, hanem az, hogy nélküle! Ha nincs mellettem, nélküle az a bonyolult biológiai folyamat, ami tulajdonképpen az életem, csak hamisított létezés. Üres, abszolút tartalmatlan látszat. Szilvási Lajos

 

Be kellene táplálnom magamba, hogy ezek után Attila megszűnt létezni. Nekem létezni. Akit az érdekel, hogy nekem hány árnyékom volt eddig, azt a srácot én törlöm a nyilvántartásból, még akkor is, ha Fábián Attila a neve. És akkor is, ha miatta éreztem életemben először, hogy remeg a bőröm körül a levegő. Pedig most is remeg. Plusz a szemem is ég Miatta. Eloltom a villanyt és visszafekszem. Sötétben és a pléd alatt könnyebb kiáztatni a szép szememet. Szilvási Lajos

 

Az az igazság, hogy egy dologban fixen átlagos vagyok. Mégpedig abban, hogy mint a srácok legtöbbjének, úgy nekem sincs barátom. Mert a legtöbb srácnak nincs, erre le merem tenni a nagyesküt. Vannak haverságok, vannak érdekszövetkezések, vannak kisebb-nagyobb galerik unalom ellen, de ezek a műfajok nem azonosak a barátsággal. Azzal a barátsággal, ahogyan én akarom, hogy legyen. Szilvási Lajos

 

Nem hibbantam meg, csak éppen cáfolhatatlanul szerelmes vagyok, cáfolhatatlanul és visszafordíthatatlanul, amely utóbbi kifejezést a memóriám mintha a mai tévéhíradó szövegéből raktározta volna el.

 

 

Olyan jó a szája, és olyan sima, hogy az olyan helyébe akkor se tudnék egy igazi és valódi jelzőt behelyettesíteni, ha végigolvasnám az egész szinonimaszótárt, amit délelőtt leltároztunk Aba Sámuellal. Mert nincsen olyan szó, amelyik igazi volna Tamara szájára. Mert akik a jelzőket kitalálták a nyelvfejlődésben, amivel Makrai rosszkedvében szokott gyötörni bennünket, azok a jelzőgyárosok nem tudhatták, és senki se tudhatja, csak én, hogy milyen a szája (Tamaráé). Meg még én se tudom (megfogalmazva), csak a szájam tudja (kísérletileg).

 

 

 

Fogjál a szemeddel, jó erősen, ne hagyd, hogy elszívjon a nap. Szilvási Lajos

 

 

Őszinte szeretettel ajánlom!

Mint ahogyan a másik blogomat is!

gabi67.cafeblog.hu

Gabi

A könyv az Alinea Kiadó gondozásában jelent meg

 

Au revoir avagy fél év Dél-Franciaországaban

2010 augusztus 4. | Szerző: H.Gabriella67

 

 

Mi tagadás a betűk szerelmese vagyok!

Életem másik ilyen nagy szerelme Franciaország.

Érthető hát, miért kellett elolvasnom Mary Moody könyvét.

Kedvenc női magazinom a Nők Lapja. Szeretem, mert igazán értékes írásokra lelhetek benne.

Az újság vége felé lévő ajánlót különös izgalommal szoktam lapozgatni. Egy régebbi lapszámban fedeztem fel magamnak egy könyvet benne.

Már maga a borító is csábító volt.

Gyönyörű vidám narancssárga, rajta szinte életre keltek a lila levendulacsokrok.

És a cím…

Maga a mennyei érzés: Au revoir avagy fél év Dél-Franciaországban.

Már abban a pillanatban tudtam, nekem ezt a könyvet el kell olvasnom.

Néhány hónap elteltével én, a vidéki „kislány” Pesten jártam.

Éppen utam célja felé tartottam, mikor egy könyvesbolt kirakatában szinte az arcomba kiáltott a könyv: Vegyél meg!!!

Szinte könyörgött és a kezét nyújtotta felém.

Ennek fényében megérthetitek, nem állhattam ellen neki.

Besétáltam tehát a könyvek közé, hirtelen felindulásból kértem az eladótól egy könyvet, tettem ezt nagyon gyorsan, mielőtt meggondoltam volna magam katasztrofális pénzügyeimre való hivatkozással.

Magamhoz szorítottam a könyvet és földöntúli boldogsággal távoztam a boltból.

A megszerzés öröme, és a kíváncsiság izgalma szinte szárnyakon repített.

Mivel már ismertem a könyv előzetesét, gondolatok cikáztak bennem.

Mi késztethet egy 50 éves nőt arra, hogy rendezett családi életét hátrahagyva Ausztráliából éppen Franciaország elbűvölő vidékein éljen fél évig?

A házassága rendben, gyermekei nagyok, unokái imádják a nagyit…

És mégis valamiről úgy érezte, meg kell tennie. El akart vonulni, elutazni talán önnön belsejébe, elmélkedni az élet értelmén.

Valljuk be, néha mi is szeretnénk megállni a fene nagy rohanásban, csak önmagunkra figyelni, reggel nem felkelni, hanem a másik oldalunkra fordulni.

Mary Moody is a szabadságot és az időt keresni indult Dél-Franciaországba.

S, hogy mit talált?

Erre mindenki ráébredhet, aki veszi a fáradságot, és e könyv lapjain együtt utazik vele a varázslatos illatok, ízek és hangulatok birodalmába!

Az írónő megkapó őszinteséggel mesél nekünk a családjáról, apja és anyja alkoholhoz fűződő viszonyáról, testvére elveszítéséről, férjéről, gyermekeiről, önmagáról.

Elkalauzol a valóságba, ahova érkezik, elvonulás helyett a fantasztikus nyüzsgő francia társasági élet, az ínycsiklandó vacsorák, mámorító borok világába.

Sokszor szinte látjuk a fenséges ételeket, érezzük az ízüket, látjuk szemeink előtt a bíborvörös borokat, és azt érezhetjük, fussunk ki a világból, és meg se álljunk e földöntúli mennyországig!

Együtt járjuk végig a tájakat, együtt borozgatunk Mary társaságával.

Az eladó házakat is együtt nézzük, együtt válogatunk vele, együtt izgulunk. Vele örülünk, mikor férje David megérkezik, s együvé válva siratjuk az elveszett világot, hiszen  ennek a csodálatos fél évnek egyszer csak vége szakad.

Mary Moody lelkében azonban örökre ott marad egy darabka Franciaország.

Ahogyan most már kitörölhetetlenül bennünk is.

                                                                                  

 

Mika Waltari

2010 július 25. | Szerző: H.Gabriella67

 A teljesség igénye nélkül szeretném ezt a nagyszerű finn írót bemutatni.

A későbbiekben a könyveiből is csemegézek nektek, de most egy rövidke kedvcsinálót alkotok, hátha ezek alapján kíváncsivá váltok, és szó szerint elmerültök valamelyik könyvében!

Igen, Waltari könyveiben el kell merülni. Másként nem lehet olvasni őt!

A polcaimon még ma is akad olyan kötet, amit nem volt szerencsém még elolvasni!

Nem azért, mert nem szeretném, hanem azért, mert annyira rá kell készülnöm az olvasásra.

Waltari ugyanis elbűvöl, elvarázsol. Elkezdem olvasni, és hirtelen ott találom magam a sorok között. Érzem az illatokat, hallom a hangokat, a ruhák susogását, együtt mozgok, együtt lélegzem a szereplőkkel. Olyan, mintha én is részesévé válnék a történetnek.

Hál’ Istennek rengeteg könyvet sikerült beszereznem tőle.

Egy időben azzal sokkoltam az antikváriumok tulajdonosait, dolgozóit, hogy vadásztam fent említett író könyveire.

Egy idő után azonban már nem sok újdonsággal tudtak szolgálni a számomra.

Beléptem a boltokba, határozott léptekkel meneteltem az ominózus cél felé, mivel már tudtam merre kell keresnem adott helyen a W-betűt.

Az is előfordult, hogy az egyik gyermekemmel mentem be az antikvár-ba, s ő azonnal lázas keresésben kezdett. Kérdeztem tőle, mit keres ily nagy buzgalommal, erre ő a világ legtermészetesebb hangján közölte:

-Neked Mika Waltarit, anya.

Volt egy csöppnyi döbbenet a boltos bácsi arcán.

De most ígéretemhez híven ismertető Mika Waltariról!

Helsinkiben született 1908 szeptember 19-én, 1979 augusztus 26-án halt meg.

Műfaji érdeklődése széles: írt verseket, drámákat, történelmi nagyregényeket, hangjátékot, pamfletet, sőt detektívregényeket is

Rokonszenvvel viseltetett a magyarok iránt, ő maga csak készült, de sohasem jutott el Magyarországra.

Ezért is bír különös jelentőséggel hogy egy nagyobb összeget hagyományozott a Fóti gyermekváros javára (hagyatéka, hogy a detektívregényeiből befolyt jogdíjakat ők kapják meg.)

Nem szeretnék senkit az életrajzával untatni, inkább a személyes olvasói élményeimet szeretném megosztani mindenkivel!

Olvastam tőle detektívregényt. Ezek rövidebb lélegzetűek. Saját bevallása szerint ezeket önnön szórakoztatására írta. (Palmu felügyelő tévedése).

Került a kezembe tőle vallási témájú könyv is, pl. a Szerencsés Félix

Kezdő rajongói korszakomban találtam rá egy művére, amely filmesítve Oscar díjat is nyerhetett volna, ez Az asszony és az idegen.

Csodálatos írások gyűjteménye, mellesleg a kedvencem is: A Kínai cica.

Olvasmányaim legnagyobb részét a történelmi témájú regényei tették ki!

Terjedelmük miatt külön lelki ráhangolódást igényelnek (Ha elkezdem olvasni nagyon nehezen hagyom félbe!!!)

Sajnos a súlyuk miatt fürdőkádban, illetve vonaton való olvasgatásul sem túl előnyös!

Mindenesetre mindent megér kézbe venni, és teljes odaadással élvezni ezeket!

Nagy kedvencem az 1939-ben irodalmi Nobel díjat kapott Sinuhe, amely az ókori Egyiptomban játszódik.

Bevallom ez volt életem első Waltari olvasmánya.

Egy barátnőmtől kaptam kölcsön. Itthon már minden fellelhetö, valamire való könyvet kiolvastam, így került ez a mű a kezembe. Az első két oldal elolvasása után -ki tudja miért- félretettem. Több, mint egy évvel később vettem újra a kezembe és igen nehezen tudtam a kezemből kiadni ezek után. Szinte faltam a sorokat, együtt lélegeztem, léteztem a könyvvel.

Ekkor kezdtem el igazán felvásárolni mindent, amit ő írt.

A teljesség igénye nélkül:

Thurms a hallhatatlan (az Etruszk birodalomban játszódik)

Az ország titka (Jézus keresztre feszítése utáni napokat írja le)

Az emberiség ellenségei (Néró korába kalauzol el)

Mikael (a sötét középkorban játszódik)

Mikael Hakim (az előbbi folytatása, a török udvarba vezet el)

Johannesz Angelosz ifjúsága

Johannesz Angelosz (Konstantinápoly ostroma idejére visz el minket)

Sok szeretettel ajánlom valamennyit!

Boldog perceket, órákat élményeket ezekkel a könyvekkel!!!

Kiből lesz a jó NŐ?

2010 július 24. | Szerző: H.Gabriella67

Kölcsönkaptam egy könyvet!

Sokszor szemlesütve, olykor megborzongva, némelykor megbabonázva olvastam a lapra vetett gondolatokat! Azon kaptam magam, mint megannyi sarjadó magocska egyesével, mégis összetartozva nyílnak meg, fogannak meg bennem az őrjítő gondolatok e könyv kapcsán.

Olyan igazságokat olvastam, amelyekben többnyire benne élünk, de nem tudjuk, vagy nem akarjuk tudomásul venni! Talán el sem gondolkodunk rajta, oly természetesek és hétköznapiak!

Ez az a könyv, amit mindenkinek, vagy senkinek sem szabadna elolvasni!

Ha egy nő elolvasta, kezébe kellene nyomnia egy férfinak, hogy lássa az a pasi is a dolgok legbelsejét!

Az a nő, aki elolvassa és hajlandó egy ici-picit is gondolkodni, és a saját kis életébe, mint egy tükörbe őszintén belenézni, óriási erejű dolgoknak lesz részese!

Kénytelen lesz átértékelni önmagát, a kapcsolatát. Nem csak a férjével, barátjával, élettársával, hanem a gyermekeivel, rokonaival, ismerőseivel való mindennapos lélekölő vagy emelő csatái adok-kapok mezejét.

 

Ugye kíváncsivá tettem mindenkit, mi is ez az olvasmány?

Nos, ez PAULINA ÉVA könyve, melynek címe KIBŐL LESZ A JÓ NŐ?  VÁLASZ DR. CSERNUS IMRÉNEK

Már maga az alcím is! Válasz?! Csernus doktornak?!

Az írónő már az előszóban jól kioszt bennünket!

Vajon miért nem kiáltunk, miért nem emelünk szót a „bicskanyitogató” pszichiáter ellen?

Nos, kedves írónő, én csak a magam nevében tudok erre válaszolni!

Valóban, egy pasi, ne akarjon egy nőt úgy leszólni, leértékelni, hogy önmaga sohasem élte meg a női sors minden mélységét és magasságát!

Nem szeretnék magamnak fölösleges bosszúságokat okozni, ezért nem merülök bele az ilyen, férfiak nőkről jellegű véleménynyilvánításokba!

Olyan ez, mint amikor egy férfi nőgyógyász rápillant a fájásvizsgálóra és kijelenti, ezek nem is fájások! Miért, kedves doktor úr, maga szült már? Tudja milyenek belülről azok a „fájások”?

Ezért nem befolyásolhatja a magamról alkotott képet egy férfisorban élő férfi!

Félre a tréfával! Paulina Éva könyve gyötrően igaz!!!

Nem, nem arra ad praktikákat, hogyan fogyjunk le 1 hét alatt tizenöt kilót. Nem ír arról, mi a legmegfelelőbb póz a mindent elsöprő orgazmushoz. Nem ad a szó szoros értelmében öltözködési, életvezetési, párkapcsolati tanácsokat! És mégis! Belénk döfnek az igazságai!

Szerinte nem attól válik valaki jó nővé, mert trendi a frizurája, mert a legutolsó divat szerint öltözik, és rémesen átszabott teste börtönében vergődik, miközben nem is látja az élet fantasztikus dolgait!

Idézném:

„A JÓ NŐ nem születik, hanem valaki azzá válik az élete során. Ezért a címért, rangért meg kell dolgozni! A testünkkel, a lelkünkkel, a szellemünkkel.”

Félre értés ne essék, ez nem a jó nő képzés kézikönyve! Sokkal inkább egy szembesülés önmagunkkal!

Hogyan élünk, kik vagyunk valójában, minek tartanak minket, és minek látjuk önmagunkat?

Belátom, megrázó élmény, de megéri!

Cselédsors, megalázó párkapcsolat, plasztikázás, de minek? Mind-mind e könyv lapjain tárulnak elénk! Merjünk szembenézni! Merjünk gondolkodni! Merjünk változtatni! Megéri?

Kockázatok és mellékhatások vannak! Be kell vállalni!

És szerintem ezt a könyvet el KELL olvasni!

Szeretettel ajánlom!

A könyv a K.U.K. könyvkiadó gondozásában jelent meg!

MÁSIK BLOGOM: gabi67.cafeblog.hu