Au revoir avagy fél év Dél-Franciaországaban

2010 augusztus 4. | Szerző: H.Gabriella67

 

 

Mi tagadás a betűk szerelmese vagyok!

Életem másik ilyen nagy szerelme Franciaország.

Érthető hát, miért kellett elolvasnom Mary Moody könyvét.

Kedvenc női magazinom a Nők Lapja. Szeretem, mert igazán értékes írásokra lelhetek benne.

Az újság vége felé lévő ajánlót különös izgalommal szoktam lapozgatni. Egy régebbi lapszámban fedeztem fel magamnak egy könyvet benne.

Már maga a borító is csábító volt.

Gyönyörű vidám narancssárga, rajta szinte életre keltek a lila levendulacsokrok.

És a cím…

Maga a mennyei érzés: Au revoir avagy fél év Dél-Franciaországban.

Már abban a pillanatban tudtam, nekem ezt a könyvet el kell olvasnom.

Néhány hónap elteltével én, a vidéki „kislány” Pesten jártam.

Éppen utam célja felé tartottam, mikor egy könyvesbolt kirakatában szinte az arcomba kiáltott a könyv: Vegyél meg!!!

Szinte könyörgött és a kezét nyújtotta felém.

Ennek fényében megérthetitek, nem állhattam ellen neki.

Besétáltam tehát a könyvek közé, hirtelen felindulásból kértem az eladótól egy könyvet, tettem ezt nagyon gyorsan, mielőtt meggondoltam volna magam katasztrofális pénzügyeimre való hivatkozással.

Magamhoz szorítottam a könyvet és földöntúli boldogsággal távoztam a boltból.

A megszerzés öröme, és a kíváncsiság izgalma szinte szárnyakon repített.

Mivel már ismertem a könyv előzetesét, gondolatok cikáztak bennem.

Mi késztethet egy 50 éves nőt arra, hogy rendezett családi életét hátrahagyva Ausztráliából éppen Franciaország elbűvölő vidékein éljen fél évig?

A házassága rendben, gyermekei nagyok, unokái imádják a nagyit…

És mégis valamiről úgy érezte, meg kell tennie. El akart vonulni, elutazni talán önnön belsejébe, elmélkedni az élet értelmén.

Valljuk be, néha mi is szeretnénk megállni a fene nagy rohanásban, csak önmagunkra figyelni, reggel nem felkelni, hanem a másik oldalunkra fordulni.

Mary Moody is a szabadságot és az időt keresni indult Dél-Franciaországba.

S, hogy mit talált?

Erre mindenki ráébredhet, aki veszi a fáradságot, és e könyv lapjain együtt utazik vele a varázslatos illatok, ízek és hangulatok birodalmába!

Az írónő megkapó őszinteséggel mesél nekünk a családjáról, apja és anyja alkoholhoz fűződő viszonyáról, testvére elveszítéséről, férjéről, gyermekeiről, önmagáról.

Elkalauzol a valóságba, ahova érkezik, elvonulás helyett a fantasztikus nyüzsgő francia társasági élet, az ínycsiklandó vacsorák, mámorító borok világába.

Sokszor szinte látjuk a fenséges ételeket, érezzük az ízüket, látjuk szemeink előtt a bíborvörös borokat, és azt érezhetjük, fussunk ki a világból, és meg se álljunk e földöntúli mennyországig!

Együtt járjuk végig a tájakat, együtt borozgatunk Mary társaságával.

Az eladó házakat is együtt nézzük, együtt válogatunk vele, együtt izgulunk. Vele örülünk, mikor férje David megérkezik, s együvé válva siratjuk az elveszett világot, hiszen  ennek a csodálatos fél évnek egyszer csak vége szakad.

Mary Moody lelkében azonban örökre ott marad egy darabka Franciaország.

Ahogyan most már kitörölhetetlenül bennünk is.